Nagyon ideges és szomorú vagyok ma. Nem volt jó nap, nem úgy alakult, ahogy szerettük volna... A család és az időjárás közbeszólt, nem jött semmiféle vihar eddig, egyszerűen nem hiszem el, és olyan szar kedvem volt/van egész nap emiatt, összesen ha 2 szót szóltam a vendégségben, az sok már szerintem. Nem volt kedvem bájcsevegni, csak hallgattam a beszámolót a Seychelles-szigeteki nászútról és ROHADTIRIGY voltam végig, hogy nekik miért lehet.. Meg az esküvős képek is, amik gyönyörűek egyébként, hát azoknál is forrongtam csak magamban a fenébe is.. :(

A tegnapról nem írnék...
A magyar vizsgám ötös lett, mindkettő.
Kaptam Nagy Álom hívos bögrét.
Olyan most a hangulatom, mint az ÁLLÍTÓLAGOS időjárás. Viharos.
Hiányzol...!!!
Jövő hét szerdán Grálvadászat, csak tartsunk már ott.
Szeretnék új dizájnt csinálni, de béna vagyok nem menne..
Nem tudom, miért ilyen pontokban írok.
Elhatároztam a napokban, hogy mostmár felteszem a posztereimet a falra, plakátragasztóval.
És a parafatáblámat is átrendezem majd, hamár ilyen projektbe kezdek.
Akarok valami új képeket feltenni fészre, ilyen mindenes albumba, még nem kristályosodott ki bennem.
A Krétakör beszámolóval még adós vagyok, először azt akartam elkezdeni írni, de most nemvolt hangulatom.
Ja és őrületes hülye barom állat vagyok már megint és előbb cselekszem mindig mint gondolkodom.. sajnálom

Ami ebbe a panaszkodós, semmitmondó posztba még belefér, az a díj, amit dorctól kaptam és millió köszönet érte, egyáltalán nem számítottam rá és szerintem meg sem érdemlem, amilyen írásokat összekaparok itt újabban.. de nagyon jólesik!!♥

A szabályok egyszerűek:
1. Köszönd meg neki, és linkeld be, kitől kaptad.
2. Írj magadról 7 különböző dolgot, bármi lehet az.
3. Add tovább ezt a díjat 15 más bloggernek. (visszaadom dorcnak, másnak nem szeretném, nem beszélek azokkal, akiknek a blogját olvasom, úgyhogy...)

Az utóbbi pár hétben nagyon el voltam havazva, a géphez jönni is alig jutott időm, nemhogy még blogolni is, pedig annyi minden volt.. A Városliget is király voooolt, nagyonjól éreztem magam, a garnéla fincsi, Katót is láttuk, aztán utána való nap is, fagyiztunk a nyáron először, és május elsején is, a gyorsulási versenyre kinéztünk kicsit, hát irtóhangos, de azért menő. :D Bár azt kicsit beárnyékolta a rosszullétem, a mekis kajálás után annyira fájt a hasam hogy el is bőgtem magam, mint egy gyerek, aztán dorc hazakísért, mert nem voltunk benne biztosak, hogy eltudok menni addig.. De másnapra jobb lett szerencsére - csak ez nem az első ilyen eset, úgyhogy anya szerint is el kellene menni orvoshoz. Ahogy a vérnyomásommal is, kaptam megint a papírt, hogy magas és ki kell vizsgálni mostmár sürgősen.. Persze a súlyomat sem hagyták ki, ahogy sosem. De gondolhatják, hogy énis tudom, fogynom kéne, azért nem kevés feleslegem van, nyilvan foglalkozom vele, de lehet valami oka, hogy nem megy, ami pedig a lustaság és a gyengeség. De ezeket kitöröljük a fejemből, és a helyükre betápláljuk az akaraterőt! (Fú de éhes vagyok most is amúgy.. Basszameg. XD)

A főfőfő dolog, ami ezekben a hetekben lefoglalt, az az a bizonyos kisérettségi magyarból. Nagyon féltem tőle, hogy majd nem sikerül, hogy nemtudok megszólalni, lefagyok, rossz tételt húzok, nemtudom megtanulni amiket kell... Sokat készültem, bár nem eleget, és nem elég korán kezdtem a tanulást, azért fáradtam ki ennyire a hajrában, minden most kellett bemagolnom... kisebb-nagyobb sikerekkel. A nyelvtanokat utolsó napra hagytam, hát azok olyanok is lettek.. Ma pedig eljött a nap, 9:40re mentem - és bekerültem 11:40kor kb. :D Laza két órás csúszás volt. Vittem szerencsehozó dolgocskákat, a kígyót, Salierit, Katanyaklácot, ezeket szorongatva léptem a terembe, az asztalon már vártak a tételek. Nyelvtan: retorika. Át se olvastam. Irodalom: magabiztosan kihúzom alulról a negyediket, azt mondták, az Shakespeare. Mi lett? Magyar reneszánsz. Ájjáj bajvan. Na, azért utóbbit egészen szépen elmondtam, a hangom nem is remegett, és összeszedett voltam, csak a verselemzést rontottam el, de az olyan négyes megvolt. A retorika gyászosra sikeredett, harapófogóval kellett belőlem kihúzni a dolgokat, itt már remegett a hangom, majdnem elkezdtem könnyezni, a tanárnő végül megkegyelmezett nekem és kiengedett... Összességében, örülök, hogy túl vagyok rajta, és nem várom a jövő évet a törivel, matekkal, közgázzal... :D

És akkor a harmadik fontos téma, amit érintenék még ma (haha rím), az a színház természetesen. Olyan élményekben volt és lesz részem, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. :) Ami még a jövő zenéje, az a Kaukázusi krétakör, holnap esti program, és hihetetlenül várom, mivel végre dorccal színházazok, ő vette nekem a jegyet, nemtudom eléggé megköszönni♥, másrészt még nem láttam, az új darab varázsa miatt is izgalmas ez. Amiről külön szeretnék beszámolót írni, ha időm és kedvem engedi, az a tegnapelőtti Dalok új szólamban Szillel, Árpival és Dévvel, még sosem voltam ilyenen, de nagyon élveztem, minden dal tetszett, várom, hogy meglegyen a hanganyag és hallgathassam. Ami pedig vegyes érzéseket keltett bennem, egy amolyan hullámvasút-szerű élmény volt, az a pénteki Saigon. Szörnyen féltünk, hogy Attit lecserélik, mivel aznap a Megában énekelt, szinte biztosak voltunk benne, hogy lemondja az előadást, és ezt a tábla is megerősítette az Opinál, Dénes volt kiírva.. és Annamari.. és Pali. Hálistennek, ez az előző napi szereposztás volt még, Szil is, Zsuzsi is, és Atti is maradtak, és isteni előadás lett, bár most nem sírtam, de ugyanúgy hatással volt rám, kikapcsolt, és szinte végigvigyorogtam minden jelenetet, annyira boldog voltam, hogy Ők vannak! Tüzesss volt az éj! ♥

Boldogság-függő vagyok. Volt pár rossz napom-hetem az utóbbi időben, amikor semmi nem volt jó, semminek nem láttam értelmét, főleg annak nem, hogy írjak ide valamit, nem is akartam, pedig tudom, hogy rég jelentkeztem, viszont kisebb gondom is nagyobb volt ennél.. Na de most, ezen a csodás héten, megváltoztak a dolgok, pont a fordítottjára, megoldódott minden, úgy tűnik, jól érzem magam a bőrömben, süt a nap, csiripelnek a madarak és érzem a boldogságot szétáradni az ereimben. Ilyenkor megváltozom, össze-vissza fecsegek, nevetek mindenen, örökmozgó leszek, szóval amilyennek kéne lennem. :D Pedig ez a hét sem volt tökéletes, akadtak hullámvölgyek a suli miatt, de ez a legkevesebb, ha magánéletben rendben vannak a dolgok, onnantól más nem érdekel.. és most rendben vannak. :)))♥
Hétvége van, jön a négy napos szünet, gondolom nem csak én vagyok feldobva ettől. Persze nem azért, mert így lesz időm tételeket tanulni a kisérettségire, május 7-én vár rám és mindenkire az évfolyamomból, iszonyú hogy 2x13 tételt kellene tudnom, és még egyet sem tanultam meg, tényleg bele kell húznom.. :| Tehááát, nem ezért várom, hanem minden nap, a tervek szerint, találkozunk dorccal és ííí. ^^ Holnap is pl, az esti színházig vele leszek, megyünk Városligetbe Lillát és Vajkot nézni, meg talán Katót, utánaa nemtudom, sétálunk, majd alakul, és garnélázunk a Burgerben, mert nekem meg kell kóstolnom milyen is az, sosem ettem még, őt meg persze megkínálom. :D Legyen már holnap jaj! Egyikünk sem tudja, miért, de mindketten nagyon várjuk, persze hogy lássuk egymást, azt mindig, de biztos ez a jó idő is teszi, régóta vártuk és végre.. bár 30°nál lehetne kicsit hűvösebb... :D
De igazából most nem szeretnék mást, csak ha ez a boldog állapot jó sokáig velem maradna, nem változna, mert nagyon jó így...

Nincs kedvem írni, de időm igen, és kényszerítő erőt is érzek magamban, mert már rég voltam itt, és akkor is csak egy beszámolóval jöttem... Tegnap voltam színházban, úgyhogy várható egy újabb ilyen poszt, ha tudok róla írni, még nem tudom, egy prózáról nehezebb, mint egy musicalről, főleg egy ilyen komédiáról, mert hiába írom hogy mennyit nevettem, hát nem emlékszem a poénokra, úgyhogy ti nem fogtok nevetni. A szünetben gondolkodtam el rajta egyébként, hogy mióta ilyen nagyon színházas vagyok, nem is voltam prózai darabon szerintem, csak musicalen, furcsa mi? Nekem igen. De úgy gondolom, nekem prózában az ilyen darabok valók, amiben nem sok a komolyság, hanem jó sokat lehet röhögni, kikapcsolódni. Ilyeneket néznék, ha többet járnék - jut nekem elég dráma a musicalekben, meg az életben. De érdekes volt, ahogy jelenetenként behúzták a függönyt és addig szólt valami kis muzsika, míg öltöztek a szereplők. Ha már színházról beszélek, jövő hét szombaton megyünk osztállyal a Vígbe Csongor és Tündét nézni, meg is nézem a honlapon a képeket meg hogy ki rendezte.. Ugye most májusban kisérettségizünk magyarból, és ez az egyik tétel, tanárunk pedig mondta, hogy vagy elolvassuk, vagy megnézzük, de nem ajánlja, hogy megküzdjünk vele, mert nem bírnánk végigolvasni, úgyhogy maradt ez. Én meg amúgyis színházas vagyok, bár a Vígben ezer éve nem jártam, akkor is a Padlást néztem.. Ez a háziszínpadon lesz, hát azt nem ismerem, de meglátjuk. Érkezési sorrendes lesz a nézőtér, ülünk, ahova tudunk. Kíváncsian várom, milyen lesz.

Anyának meg tüdőgyulladása van... Tegnap vért köhögött fel, azért ment el orvoshoz, előtte csak rosszul érezte magát nagyon. Nekem meg csak most szólt, mert nem akart megijeszteni, persze ő is megijedt, de a doki azt mondta nem kell, nincs baj... Hát én így is megijedtem, egyből a Moulin Rouge jutott eszembe, és az hogy végződött... Szóval félek, remélem hamar meggyógyul majd. Az se érdekel, hogy mivel most betegszabin lesz itthon, kevesebb fizetést kap és nem lesz pénzünk jövő hónapban, mert majd a számlákat kell rendezni, amikkel elmaradunk most (a gyógyszer 10ezer volt kb, elfogyott a pénz), és nem tudunk majd színházba menni, nem izgat csak ő jöjjön helyre! Én pedig nem kaphatom el, megígértem... Igaz, most hogy mondta, megidult egy reakció a testemben, eddig sem voltam teljesen jól, de nem foglalkoztam vele, most viszont fáj a torkom, köhögök és a mellkasomon is érzek valamit, de biztosan csak beképzelem...
Jaj úgy féltem anyát...
Meg.. mindegy. Túl aggódós vagyok. :|

Nem is tudom, hol kezdjem... Ha a tegnap estére gondolok, elkap a röhögőgörcs még mindig, nehéz megfogalmazni, ami történt, a hangulatot egyszerűen nem tudom leírni, kicsúszik a kezem közül, csak érzem még az utóhatását... Tehát ugyebár, jótékonysági musical-operett fellépésen voltunk a családdal, Kata, Szil, Serbi, Géza voltak nekünk a lényegek, de megemlítem még Kareszt és Oszvald Marikát is, ó és persze a Tamás nevű úriembert, aki kiköpött Tomi volt (haha, aki nem tudja, hogy mivan, tiszta hülyének néz :D), csak ősz hajjal, de mintha a testvére lett volna, az arca nagyon hasonlított, viszont irritáló jelenségnek tituláltam már az első pár mp után, szegény... Két dal elég is volt belőle. Eleve reménykedtünk benne, hogy mivel összejött ez a szupernégyes, akikről már hallottunk/láttunk vicces dolgokat, megint alkot majd valami "székrőllefordulósat", ez meg is történt egyes daloknál, de főleg a finálé körül, hogy úgy mondjam, elszabadult a pokol, Géza gróf nem bírt magával és mindenkit húzott lefelé, imádtam! :D Azért vannak a jóbarátokat kaptuk utolsó dalnak, a Tündérpáros miatt érte csak meg, Kata úgy bújt Művészúrhoz végig, egyemaszívét! *-* Aztán persze még kaptunk egy ráadás dalt, ahogy Serbi bevezette, "Ki nem találjátok, mi jön még..", persze már énis mondtam magamban a kezdés előtt, Fény... Nembaaaj, hát ilyen jól még sosem szórakoztam ez alatt a nóta alatt, az biztos! Konkrétan dőltem jobbra-balra-előre, tapsolni sem bírtam, és ez mind Géza műve! Enyhén szólva.. Hamisan énekelte, és olyan mimikával, amilyet még nem láttam, de szerintem a többiek se. Kata nemes egyszerűséggel kiment a dal közepén, ő nem bírta hallgatni, előtte a fülét fogta be, Serbi a közönségbe nézegetett ki és sajnálkozó arcot vágott meg röhögött, Szil pedig... hát az leírhatatlan. Ő állt pont Géza mellett, és nem tudott már mit kezdeni magával, annyira nevetett, hogy az elmondhatatlan!!! Többször hátrafordult, és ilyen önkéntelen kézmozdulatokat tett, meg úgy temette az arcát a kezébe, mint één, volt hogy egyszerre csináltuk, na akkor én mégjobban rákezdtem. :D Aztán kaptunk még egy Thank you for the music-ot is, ami őket legalább annyira meglepte, mint minket, Katán kívül senki nem tudta a szövegét, csak a refrént, persze megint Géza, újfent röhögésbe fulladt az egész, le is keverték a közepénél. :D Persze előadás közben is sok poén elhangzott mind Szil, mind a többiek szájából, kezdve Katóval, aki olvasta fel, milyen dalok lesznek: "Aztán Jégmosoly.. Hát én azt már 20 éve ismerem." Mit kaphatott ezért?!:D Meg a Sziszkófickóért, hajaj.. De már vártam, hogy kimondja... :P De mindenki rászállt Szilre, Géza a Hair előtt (aaaa Hair, istenem de rég hallgattam és most.. jaj nagy meglepi, annyira szeretem, és a tipikus tánc közben!) így konferál fel: "A hippi!" Pirgi is befutott egy Mosolyogni kellre, Kata meglepetésvendége volt, azt mondta, jött megcsinálni a haját meg sminkjét és még őse gondolta, hogy 5 perc múlva énekelnie kell. :D Olyan bolondok ők is, Géza egy vicces ilyen spanyol dala alatt; hogy táncooolt, de drága volt:D; bejöttek, Kata Pirgi vállán ült és pózolt, mi meg szakadtunk. :D Művészúrnak persze megint volt Gézu felé denevéres poénja, a Szólít egy hang, te is szállj sornál elkezdett egyet imitálni, ráharapott a fogaival az alsóajkára és szálldosott, hát ott is kifeküdtem. :D De hogy ne csak a nevetős részéről meséljek az estnek, mert nem csak az volt ám, megható és borzongató is, Serbi minden dalánál igazából, de nekem leginkább az Eljött az óra és a Rudolf medley (Hétköznapi hős+Csak szállj) hatolt a szívemig, sokszor hunytam le a szemem és csak hallgattam, ahogy ennek a kis embernek a gyönyörű, erőteljes hangja árad a teremben.. És hiányzik a Rudolf, nagyon. Meg a Mozart is, abból is kaptunk egy kis szívfájdítót.. Serbi-Szil Egyszerű út, élőben még nem hallottam tőlük szerintem, de nagyonnagyon.. Szil hozta a szokásos tökéletes formáját, és Serbi is. Hát hiába, bármihez nyúlnak, az ilyen lesz, már tapasztaltam. :) De ha már úgy hatásilag mondom, akkor egyértelműen a Különös éjszaka volt a csúcs.. Az eltemetett dal, amit mégis elővettek, és újra hallhattuk Tőlük, csodásan és meghatóan.. Jajdeszeretem Őket. ♥ Aladdint is énekelt Kata a három fiúval, és annyira nem is poénkodták el, mint vártam, de azokért a pillantásokért és kézfogásért megérte, amiket Szillel váltottak, látszott, hogy vele illenek legjobban össze. :) Géza is borzongásra késztetett ám az El nem múló vággyal, még ha egy évszámbaki volt is, a hangja elfeledtette egyből. Bálozni is mennénk már anyával, ezt kb. egyszerre súgtuk oda egymásnak utána..
Mindent összevetve, mivel negtívumot nem írtam, és nem is tudnék, talán csak hogy Kata nem énekelt eleget egyedül, tehát összességében imádtam ezt a három órát, (nagyjából) felhőtlenül szórakoztam, jól esett a lelkemnek. :)